2009. február 17., kedd

Az első megpróbáltatások

Na, amint látjátok, mától van netem (igaz, ez csak a koli wifi hálója, ami elég lassú és csak végszükség esetére van - de legalább van valami!)
Az eddigi történések:

Szombaton (02.14.)az út magyarországi szakaszán még ébren voltam, majd miután kévéztunk egyet Mosonmagyaróváron, elszenderültem. A következő pillanatban már Csehországban voltunk (teleport kávé:)
A beköltözés nagyjából simán ment, azt leszámítva, hogy a szobámban mások laktak, így egyből kaptam újat. Egy cseh joghallgató srác a szobatársam, jófejnek tűnik így első blikkre. Az új hely okozta stresszt egyből a "Hospůdka na Hvězdě" sörözőben vezettük le. Néhány sör után gondoltuk, hogy pihenésképp megkeressük Katát (aki felettünk "jár" az egyetemre, de főleg a prágai koliban él). Bekopogtunk, erre egy szőke lány örvendezett nekünk (aki nem Kata volt, hanem Dóri) és úgy megörültünk egymásnak, hogy megint lementünk a Hospůdkába. Idővel olyan boldogok lettünk, hogy hazamentünk enni, utána pedig Hvězda Klub-ba néztünk le egy kicsit nosztalgiázni - egészen addig, amíg fél négykor meg nem jelent a kivetítőn a Konec felirat. Négy körül estünk haza a kocsmából, erre a szobatársam felriadt és elővette a naptárát, majd felolvasta a következő mondatot: "Szia! Hogy vagy?"
Gondolhatjátok, hogy voltam, mindenesetre ilyen vidáman ért véget az első esténk.

Vasárnap (02.15.)

Egész kipihenten ébredtem, leugrottunk - ki sem találnátok hova.. - a Hospůdkába ebédelni egy jó juhtúrós sztrapacskát, hozzá pedig egy-két sört. (Legalábbis én azt ittam, túlélőtársam Judit előző este kivételesen jól bírta a tempót, csak két sörrel ivott nálam kevesebbet) Reggeli rosszulléte után csak Kofolát™ fogyasztott aznap szívesen, egészen addig, amíg Dóri nem mondta neki, hogy őt Jägeres kólára emlékezteti:) Sok érdekes nem történt velünk vasárnap, kivéve azt, hogy hosszú idő óta először éjfél körül lefeküdtem.

Hétfő (02.16.)

A szobatársam vekkerére ébredtem fél hétkor.. neki még van egy vizsgája és felkelt tanulni. Fél tíz körül bementünk a kollégium irodájába kifizetni a szállást - itt kezdődtek a gond(n)ok. Úgy számolgattam otthon, hogy ha váltok 55 000 Ft-ot, az elég lesz a kollégiumi kaucióra (1800Czk), egy hónap kollégiumi díjra (2488 Czk) és egy havibérletre (550 Czk). Hát, ez így szép és jó lett volna, csakhogy a kedvezményesen váltott pénzemért (Köszi Dia!) 5200Czk ütötte a markomat. Ez ha jól átszámoljátok, fajn - de nem számoltam a februári kolidíj maradékával (1124 Czk) tehát összesen 5411 koronát kellett volna kigazdálkodnom az én 5200 mínusz (előző napi sörök és étel) összegéből.
Eredmény: 5000 koronát fizettem be, így kb 43 koronával a zsebemben lógtam a villamoson, hogy bejussak az irodáig, ahol felveszem az ösztöndíjat ezután veszek bérletet, kifizetem a maradék kollégiumi díjat - amit mellesleg e hét végéig le kell perkálnom, mert utána büntetést is kell fizetnem.
Judit barátom emlékezett a címre, ami az email-ben volt, megnéztük a térképen, és boldogan sétáltunk fél órát a szakadó hóban a pénzünkért - egy könyvesboltig:)
Akkor drága nezetközi hívás Magyarországra, hogy aki tavaly ezzela z ösztöndíjjal volt Prágáan, mégis hol kapta meg az ösztöndíját?
Persze, hogy az egyetemen, ahonnan elindultunk. Vissza az egyetemre, nemzetközi osztály, hogy bejelentkezzünk, természetesen hétfőn zárva.
Mivel pénzem nem volt már, csak 10000 forintom (amit öcsém buszjegyére szántam) kerestem egy váltót, ahol majdnem normális összeget fizettek (10400 Huf - 904 Czk) legalábbis a belvároshoz képest. Ebből megvettem a havibérletet (bocs Matyi!) és ettünk egy vadast (Svíčková na smetaně) az U Kozla nevű külvárosi sörözőben. Utána haza, főzés, kis Hospůdka és már megint korai fekvés, fél egy körül.

És végül elérkezett a mai nap: Kedd (02.17.)

Felébredés, fürdés, hajmosás, irány az egyetem! Nemzetközi osztály, ahonnan elküldtek minket egy másik helyre, ahol a CEEPUS ösztöndíjat intézik. A hárommal odébb található ajtóhoz el is jutozzunk röpke 7 és fél perc alatt az épület megkerülésével:) Ott végre kaptunk indexet, matricát a diákra, jótanácsokat, stb. "Van-e kérdésünk?" csak azt szerettem volna megtudni, hogy hol és hogyan jutunk a pénzünkhöz. A hölgy azt mondta, hogy jelentkeznünk kell annál a tanárnál, akitől a fogadó-nyilatkozatot kaptuk. Felmentünk a negyedikre, megkérdeztük az Irodalom tanszéken, hogy hol találjuk ezt a bizonyos tanárt.
Hát miért is ismerték volna? Menjünk le a tanulmányi osztályra (1. emelet), majd ott megmondják, hogy melyik tanszékhez tartozik. Onnan felküldtek a másodikra, hogy éppen a felettük lévő irodában lesz. Igen, egy azonos vezetéknevű tanár a filozófia tanszéken... Na jó, akkor majd felkeressük email-ben, menjünk diákot csináltatni, ott úgyis lehet netezni. (A kollégiumban csak regisztrált diákigazolvány-számmal lehet, az egyetemi gépekhez ott ad jelszót a rendszergazda, ha van diákod - csak a diák központban lehet ingyen netezni jelszó nélkül)
A diákot megcsináltattuk Judittal (kombinált ISIC-ost szerettünk volna, mert tavaly lehetett - idén valamiért nem, de később elintézhetjük, ha akarjuk - vajon ezek után szeretnénk ezzel szórakozni?) a net nem működött persze technikai okok miatt a diák központban, csak fél kettőtől. Gondoltuk jobb, ha háromig visszaérünk a koliba, mert a diákunk regisztrálása után lesz netünk ott is. Vissza koliba, iroda, regisztráció, MIÉRT NINCS NET??? Röpke 3/4 óra után bejött ez az iszonyat lassú, de legalább mindig megszakadó vész-wifi.
A mai nap eredménye:

+
regisztráció
index
diákigazolvány
diákig. regisztráció

-
még nem jutottunk a pénzünkhöz
nem derült ki, melyik tanszéken keressük az öd-t intéző tanárt
egyelőre nem működik a rendes net, amihez a diákot regisztráltuk
ha nem kapom meg a pénzt a hét végéig, még büntetést is fizethetek a koliban

Összességében optimista vagyok:), kaptam kölcsön egy pár koronát Judittól, így ettem egy sajtostáskát, végül pegig ebédre elfeleztünk egy Házias ízek - Zöldborsó főzeléket virslifalatokkal.
Mászni még nem jutottam el, de már izomlázam van a mászkálástól..

Folyt. köv.
b

4 megjegyzés:

  1. Szevasz Bence! Örömmel látom, h naplót vezetsz az ösztöndíjról, így legalább egy kicsit részesedhetek benne én is, ha már nem voltam olyan szerencsés, h ez az áldott állapot mégegyszer megadasson. Figyeld a koncerteket, és ha van valami, akkor szólj. Ha lehet hinni a Metallicának, akkor idén is eljönnek, azon meg ott a helyünk megint.
    Üdv:
    StaropraMen

    VálaszTörlés
  2. Csao Áron! Hát, igyekszem majd többé-kevésbé rendszeresen frissíteni a kisregényemet, hátha csak le kell majd fordítanom, és elfogadják diplomamunkának:) jóvan, rá is nézek most a koncertekre, te meg csak olvasgasd a naplóm - légy rendszeres olvasója a blogomnak!) majd jelentkezem, b

    VálaszTörlés
  3. na örülsz Muci? én vagyok az első Neked...:) A Metallica konciból ki ne hagyjatok minket se! puszka

    VálaszTörlés
  4. Örülök hát! Szólok, ha itt leszek amikor jön a Metallica!

    VálaszTörlés