2009. július 14., kedd

Nyári Egyetem

Az első hét már sajnos el is telt és most kivételesen nem azért nem írtam mert lusta voltam, hanem mert kb. naponta 5 percet ülök a gép előtt, amíg az emaileket elolvasom. Így zajlik egy átlagos napom:
7:00 - ébresztő
7:05 - második ébresztő
7:20 - környéke - ...felkelés, zuhany, stb.
8:30 - 12:55 - iskola
13:00 - választunk egy éttermet :), sör, kaja
14:00 - vissza a koliba és valahogy eltöltjük az időt 18:50-ig, amikor fix program, hogy kb. 15-en lemegyünk a tóra úszni (itt eddig nem volt túl meleg, majdnem minden nap esett a múlt héten), utána röplabda
22:00-körül haza, zuhany, este SÖR-kaja
és valamikor haza...

Sok jó arcot ismertem meg, általában a francia srácokkal mászkálunk és egy görög sráccal (Chris from Greece :) a fiús programokra, egyébként pedig a lengyel lánycsapat és Judit barátom is csatlakozik hozzánk. Ja, azt el is felejtettem a múltkor, hogy nem Judikával élek végül, mert a mohamedán szerelme nem örült volna neki...de mindegy. Így viszont egy csodálatos szobatársat kaptam egyenesen Argentínából, Elian-t. Jól megvagyunk, mert amikor hazaérek már alszik (délután és este is), viszont mire felkelek, már nincs is otthon, mert állítólag itt nem tud aludni :))))
Fél5-5 körül felkel és elmegy sétálni. Amikor mégis összefutunk, akkor pedig nem kommunikálunk sokat, mert én spanyolul nem besélek, ő csehül nem tud, angolul pedig általában másra válaszol, mint amit kérdezek:)
Chris (from Greece - így mutatkozott be mindenkinek) egy érdekes déli színfolt a csapatban. Ő sem beszél túl jól angolul, viszont be nem áll a szája. Egész nap beszél, sok hülyeséget is, de szerintem marha vicces figura. Minden napom ugyanúgy telik - de sokkal jobban, mint Prágában idén. A hétvége volt csak a kivétel, mert akkor 14-en bevonatoztunk Prágába, ahol a Prágai ismerősökkel futottunk össze mulatni. Az ekkor már 22 fős csapat nem nagyon fért be sehová úgy, hogy le is tudjon ülni, de azért csak kihúztuk az első vonatig (04:21) Podebrady-ba.
Másnap vacsora közben megismerkedtünk egy fiatal párral, ahol a lány cseh a fiú pedig francia volt. Együtt mentünk tovább, majd végül az ő házukban kötöttünk ki, mert meghívtak minket reggel 4-kor házi slivovicére, úgyhogy megint korán feküdtünk. A röplabda-őrület is úgy kezdődött, hogy - hála Chris-nek :) - megismerkedtünk e gy fiatal cseh párral (a változatosság kedvéért) a tónál, akik ketten játszottak, aztán úszás után láttuk, hogy Christos már velük játszik. Kiderült, hogy a lány színésznő Kladnoban (Prága mellett) és játszott az őfelsége pincére voltam c. filmben (Hrabal regény alapján) a fiú pedig színházi rendező. Vasárnap eltávoztak, de számokat cseréltünk, és az egyik "sport" kocsmában (ez az egy van nyitva éjszaka) pingpong-gal és csocsóval búcsúztattuk őket. Most éppen van egy kis nyugalom (mindenki alszik, vagy a Varázsos évek pórázon c. filmet nézi Michal Viewegh regénye alapján:)
nemrég értem haza az előbb említett íróval folytatott beszélgetésről - ennyit arról, hogy haszontalanul töltöm az időmet, kultúrprogramok nélkül anya! (Ja, és ha megyek Prágába legközlebb, meg vagyok hívva színházba is :)
Mára ennyit kultúráról, egy óra múlva kb. úszás, röplabda, zuhany, stb. addig pedig megpróbálok egyet aludni.

P.s.: Képeket még nem csináltam..

2009. július 6., hétfő

Vége?

Gondoltam, még írok valami okos befejezést a prágai ösztöndíjam utolsó napjairól, de semmi okosat nem tudtam kitalálni. Ehelyett viszont, a kb. egyhónapos otthonlét és vizsgaidőszak után megint a csodálatosan szép cseh pálmafák alól írok. Az útról röviden annyit, hogy a 7:00-kor induló Budapest-Prága orangeways járatot már csak taxival értem el, mert ügyesen kiszámoltuk otthon, hogy ha 7-kor indul a busz, 3/4 6-kor el kell indulnom otthonról, tehát ha 6-kor felkelek, akkor simán elérem, sőt, nehogy még nekem keljen ott várni mert azt utálom. Hát nem kellett. Simán odaértem, becsekkoltam, felszálltam és már indultunk is. Ami még pozitív, hogy egy vonaljegyet is megspóroltam a hazaútra, igaz a taxis 2800Ft-ot kért. Az út hosszú volt és keserves, a buszon nem működött az én fülhallgató aljzatom, hogy halljam is a filmet, amit nézek..de szerencsére Judit barátomat nem érdekelte a Casino Royal - így megnéztem életem első James Bond filmjét, főszerepben a csodásan kidolgozott testű, de a szülei által kevésbé kidolgozott arcú Daniel Craig-gel. Aztán egyszer csak megérkeztünk Prágába. Ott egy sörre összefutottunk a kedves talján barátainkkal, utána pedig még egy egyórás vonatút következett Poděbrady-ba, a nyári egyetemünk helyszínére. Én már voltam itt 2 (vagy már 3?) éve, a tanárok közül ismerek 3-mat, meg a nagynak még véletlenül sem nevezhető városkát. (Ha megkérdezel valamit, hogy merre találod, mindig azt mondják, hogy 5-10 perc gyalog:) Na szép lassan regisztrátunk a koliba, mivel az öreg és lassú portásnéni manuálisan intézi a dolgot, majd lecuccolás, és utána elindultunk várost nézni az új cimborákkal:) 5en mentünk két kocsmába, egy lengyel lány, Judit barát - a magyar lány, egy angol és egy francia fiú és én. Nem voltunk túl sokáig, mert az utazás előtti estén "Julcsinál" voltunk - így az elszámolt indulással is csak alig 2 órát aludtam.
Ma reggel 7kor kelés, mert tesztet írtunk (ami alapján csoportokba sorolnak) és a 4-ből a 3. csoportba sikerült bekerülnöm. Általában 7:30-8:20ig van reggeli, 8ra értünk a Poděbrádi György király kastélyába - azaz a suliba - csakhogy a mai tesztírás miatt már éppen nem kaptunk reggelit. Kiugrottunk a boltba ásványvízért legalább - de persze semmi sem volt nyitva, így elég éhes és szomjas voltam, mire a nap végére eljutottunk az étterembe. Itt az étkezés azért elég jól meg van oldva, mert étkezési utalványt (azaz kajajegyet) kapunk napi 2szer 85 korona értékben, amit majdnem mindenhol elfogadnak. Megérte koplalni, mert a Sült fácánmell szalonnán burgonyás knédlivel és lilakáposztával 61 korona volt, a hozzá illő két korsó Pilsner pedig még 48. Ez után már csak az internetet kellett elintézni, röpke két óra alatt sikerült, mivel igen bőbeszédű és érdeklődő volt a helyi rendszergazda. Most ennyi a történet egyelőre, később talán képeket is készítek, most viszont rohanok, mert megyünk a tóra.