2009. március 31., kedd

Nyereményjáték!!!

Most látom (pedig reggel 7:29 van!), hogy pont egy hete írtam, azóta a következő dolgok történtek: a keddi irodalom előadás és szeminárium után szokás szerint **szni voltam, azaz sportoltam. Piszokjól működik az új **szócipőm. Este azán meglátogattuk a klubot, mivel minden kedden este 20:00-22:00 óráig sör akció van, azaz 25 czk helyett 15 czk-ért lehet hozzájutni a kellemes Staropramen sörhöz. Eddig nyolcra még sohasem sikerült odaérnünk, de azért igyekszünk kihasználni az akció nyújtotta lehetőséget a spórolásra. Az akció eredményeképpen a szerda reggel 7:30-kor kezdődő óránk helyett egy szerda délután 17:30-19:00-ig tartó órára váltottunk, ami még - nem utolsó sorban - érdekesebb is. A csütörtöki napot mindig az étkezésnek és a **szásnak szentelem, úgyhogy amint felébredtem délután, főztem egy finom kínai zacskós levest és elindultam Prága hírhedten veszélyes negyedébe, Žižkovra - lévén, hogy ott található Jaroslav Seifertnek, a híres Nobel-díjas irodalmárnak a szülőháza, amely egyúttal otthont ad a sportklubnak is, ahol gyakran mutatkozom. A hétvégére tervezett magyar-est viszont elhalasztásra került, mivel Judit barátomnak és a másik magyar lánynak is látogatói érkeztek az anyaországból. Emiatt a hétvégi kocsmatúránk eheti állomását is csak a jövő héten tudjuk meglátogatni leghamarabb. Itt tennék egy rövid kitérőt az ösztöndíj-hosszabbítási kérelmünkre, mivel sokminden múlik ennek a sikerén. Nagyjából egy hónappal ezelőtt folyamodtunk a Ceepus központi bizottságának tanácsához, hogy ugyan ajándékozzanak már meg minket még két hónap ittléttel - legalább, hogy az itt felvett tárgyainkat abszolválhassuk. Egészen a múlt hét péntekig nem érkezett válasz. Viszont egészen a múlt hét péntek óta sem. Így a hétvégén írtam egy elektromos levelet a honlapon megjelölt elvtársnőnek, aki szintén nem válaszolt. Eredetileg április 9-ig kaptuk az öszöndíjat, ezért különös izgalommal várjuk a pályázat eredményét. Én személy szerint többek között azért is, mert az utóbbi két hétben szinte csak előcsomagolt bagetten élek - feláldozván gyomromat a tanulás, a sport és a szórakozás oltárán. Kb. 947 czk/9 nap, így áll most a szénám és sajnos már most éhes vagyok. Valamiért megint 6-kor ébredtem, de ez így nagyon nem gazdaságos, mivel ilyenkor akár HÁROMSZOR is ehetek egy nap.. A tegnapi menüm álljon itt példaként: Tonhalas bagett - 7days croissant - 2db virsli nyersen mustárral kenyér nélkül és egy zacskó gumicukor az ízületi porcok védelme érdekében. Ezen kívül kávé, zöld tea és 3 sör.

És most következzék a fent említett nyereményjáték: A **-gal jelölt szavak a szabadiő eltöltésének egy kellemes módját jelölik. Vajon mi lehet az?
Az első helyes megfejtés beküldője között egy kétszemélyes prágai vacsorát sorsolok ki, amelyet velem költhet el.

A nyeremény NEM foglalja magában az utazás és az étkezés költségeit (amelyet optimális esetben a szerencsés nyertes fizet nekem is), a szállás megoldható, ha a szerencsés nyertes egyedül érkezik és hoz magával hálózsákot.


P.S.: És egy kis kultúra zárásképpen - aki nem ismeri Jaroslav Seifertet, az még megismerheti az alábbi linkre kattintva (angol nyelven):

http://nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1984/seifert-bio.html

esetleg a következő linken megteheti magyarul is:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Jaroslav_Seifert

2009. március 23., hétfő

Megint Hétfő..

..tehát kelés 5:50-kor. Ez már sajnos tényleg általánossá vált, hogy nem tudok rendesen aludni előző éjszaka, úgyhogy mivel időben lefeküdtem, még egy órán át nem tudtam elaludni. Ennek következtében két óra alváson, két szemináriumon és négy kávén vagyok túl, de egész fitt vagyok. Ma fizettem be a kollégiumi díjat és kellemes meglepetés ért: nem kellett büntetést fizetnem! (100czk lett volna) Ez azért ilyen nagy öröm, mert minden hó 20-ig be kell fizetni a következő havi díjat - és mint láthatjátok, éppen 3 nappal vagyunk túl 20-án..Múlt hét csütörtökön, amikor indultam a városba, gondoltam, hogy beugrom az irodába befizetni a pénzt. Természetesen - hasonlóan az egyetemi tanulmányi osztályokhoz - többször van zárva, mint nyitva: 9-11-ig és 13:00-15:30-ig. Éppen úgy jött ki a lépés, hogy 11:03 percre értem le, addigra már bezárt, majd felhívtam Judit barátomat, hogy fizesse már be helyettem és ha hazaérek megadom. Judit is a kétórás ebédszünet alatt hagyta el a helyszínt, így nem fizette be - de megnyugtatott, hogy pénteken lesz 20. úgyhogy gondoltam , hogy akkor pénteken. Péntekre megbeszéltük, hogy elmegyünk a menzára és a koli-iroda előtt találkozunk 13:00-kor, mivel akkor nyit...minden hétköznap, kivéve pénteken, mivel akkor a 11-es zárás után már nem nyitnak ki. Már felkészültem a legrosszabbra, mert mindenki mondta, hogy büntetést kell fizetni, de maodaértem 14:35-re kb. és mit látok az ajtón: vmilyen külöleges oknál fogva csak fél 3-ig vannak nyitva. Gyorsan feltéptem az ajtót, először el akart küldeni a nagy kerek hölgy, de végül megfűztem és még a büntetéstől is eltekintett.
Más. Hétvégente eddig kocsmákat derítettünk fel, összesen kettőt. A múlt héten viszont csütörtökön ugrottunk be egy fotball kocsmába, ahol a pultos srác fejétől kicsit megijedtem - olyan igazi törött orrú focidrukker volt - de egész kedvesen szólt hozzánk, ezért egy-egy sör lecsúszott. A hely egyébként egész igényes volt belül, kívülről nem egészen erre számítottunk, de szomjaztunk és wc-re kellett mennünk. Az ott eltöltött kellemes félórában egy focimeccs és egy hokimeccs között hívott fel az olasz barátunk Francesco, hogy egy spontán vacsora készül, megint ők főznek, ha akarunk, csatlakozzunk. Hát nekünk sem kellett kétszer mondania, így a sör után hazaindultunk. Este 8-9 körül értünkát a 3-mas blokkba, 3. emeleti konyha, addigra az olasz ételkülönlegesség - a változatosság kedvéért tészta valamilyen szósszal - már majdnem elkészült. Az estét néhány sör és az étel elfogyasztása után a klubban fejeztük volna be, ha még a benzinkúton nem veszünk egy üveg italt. Szombatra pedig már egy újabb sikerszéria legújabb epizódja következett: a cseh lány Martina főzött egy tipikus cseh ételt (Svíčková na smetaně) - ami nálunk kb. a vadasnak felel meg, vagy legalábbis erre hasonlít leginkább. Ennek az egyszerű ételnek az elkészítése egy nagyobb csapat bevonásával durván 6-10-ig zajlott, majd éjfél körül ismét a klubba látogatott a társaság szívósabb fele, a többiek az előző este hatására nyugovóra tértek. Hajnali háromkor végül mi is hazatértünk.
Ma este csak két sörre ugrottunk le a Hospůdkába, aztán felhoztam a tiszta ruháimat a mosodából ahová egy labirintus vezet - egyszer talán egy videót is készítek az útvonalról, hogy lássátok, hogy nem viccelek. Most könnye(se)n búcsúzok, mert holnap irodalom óráim lesznek. Akkor minden jót, majd legközelebb!

2009. március 18., szerda

Fényképek

Most csak a fotóalbumot frissítettem néhány életképet adtam a Prága 2009 albumhoz!

2009. március 15., vasárnap

A frissítés frissítése a nemzet ünnepén

Ma csak egy félpár fényképet kaptok ízelítőül a tegnapi ünnepélyről, amit a szintén piros-fehér-zöld háromszínű trikolor lobogós olaszokkal tartottunk közösen. Mivel a mi nemzeti ünnepünk volt elsősorban, ezért ők főztek :) És akkor beszéljen a kép helyettem:
(Eredetileg néhány képet akartam felrakni, de készült egy videó is - direkt, majd video módban maradt a gép, ezért még sokkal több kis rövidfilm készült, mint gondoltam :)
A videokat persze nem én készítettem, de a tehetséges fényképészeknek nem tűnt fel, hogy dokumentumfilmeket forgattak..)

1.) Az első ábrán az olasz barátaim láthatók (Balról-jobbra: Francesco, Tiziano feje valamint Massimo)

Ma csak azért írtam, hogy lássátok, hogy törődöm veletek és gyakran frissítem a naplómat!






2009. március 13., péntek

Frissítés


Annak ellenére, hogy vannak rendszeres olvasóim, én nem vagyok egy rendszeres író..de itt tényleg elég hasonlóan telnek a napjaim, ami nekem izgalmas - vagy egyszerűen kellemes időtöltés, azt nektek nem biztos, hogy 125ödször is akkora élmény olvasni. Ami érdekesség történt azóta, hogy nem írtam: elkezdtem járni a 20.századi cseh irodalom 2. fele (1939 után) című előadásra és szemináriumra. Ez eddig marha tudományosan hangzik, a probléma csak annyi vele, hogy az első előadáson nem sok mindent értettem, nem úgy mint a szemináriumon, ott már egész keveset. Mindenesetre már feliratkoztunk elektronikusan is, a rendszer pedig ma zárult le - így erre kénytelenek is leszünk továbbra is járni. Az elektronikus jelentkezésről csak annyit, hogy mikor egérkeztünk és megírtuk a szintfelmérő tesztet, már ott elmondták, hogy idén bevezették ezt a csodarendszert, ami - mint általában az ilyen "új és jobb" rendszereknél - inkább megnehezítette az életünket. Mondjuk tavaly egyáltalán nem volt rendszer, és sokkal egyszerűbb volt minden..Ezen a héten már kezdett aggódni a többi ösztöndíjas, akik tudtak róla, hogy a héten zárják le a rendszert és bementek a kordinátorukhoz felvetetni a tanegységeket, mivel mi egyáltalán nem láttuk azokat, ha beléptünk. Namármost, ez egész logikusnak és egyszerűnek tűnhet, csakhogy mi nem államközi ösztöndíjjal és nem is Erasmussal vagyunk itt, hanem CEEPUS-szal, tehát nekünk kettőnknek és egy horvát lánynak egy külön kordinátorunk van máshol, aki miután előálltunk ezzel a problémával, a fogadónyilatkozatot küldő tanárhoz akart küldeni minket. Ez nem tűnt logikusnak, ezért átmentünk az Erasmus-irodába, ahol azt mondták a hölgyek, hogy nekik nincs joguk minket felírni a tárgyakra, csak a saját kordinátorunknak. 15 pesc telefonálgatás után átjött a mi kordinátorunk, aki még sosem csinált ilyet, ezért az egyik csaj betanította, mire nagy nehezen, kb 1 óra alatt sikerült felvenni azt a pár tárgyat. Valóban sokkal jobb és egyszerűbb az új rendszer, mert így otthonról is fel lehetne venni a tárgyakat...Na ezek után már csak az ösztöndíjjal volt probléma. Miután sikerült a tárgyfelvétel, átugrottam a pénztárba, mert így egy hónap elteltével lenullázódtam. Bemegyek, köszönök szépen, majd a következő párbeszéd hangzott el:

Néni: Ösztöndíj?
Bence: Igen.
Néni: Erasmus?
Bence: Nem.
Néni: Akkor államközi?
Bence: Nem, CEEPUS.
Néni: Ajjaj, az gond, mert nem tudok belépni a rendszerbe!

Ezt csodálatos érzés volt hallani, az előbbiek fényében, de végül hozzájutottam az ösztöndíjhoz, a náni lélekjelenlétének köszönhetően, aki adott egy nyugtát róla, hogy átvettem. Akkor ennyit az iskoláról.
Ha valakit foglalkoztat az egészségi állapotom - és miért is ne lenne így, tudom, hogy a kedves rokonaim is olvassák a blogot - már nem vagyok olyan taknyos, mint voltam, így 4-500 zsebkendőn túl, viszont az egy hónpos kontaktlencsém viselése kezd kellemetlenné válni így a második hónap 3. hetében. Lassan már ki akakrom cserélni, de csak egy páram van tartalékban, így még kicsit tűrök.
Más. Megismerkedtem még két mászósráccal, akikkel eltöltöttem egy kellemes estét a mászóklub söröző részében. Ez azért érdekes - nekem legalábbis - mert bármilyen külföldivel találkoztam, ha tudott magyarul, az maximum az "egészségedre!" és a csúnya b-betűs szavak ismeretére korlátozódott. Na az egyikük, Vojta (Vojtěch) tudta, hogy a neve magyarul Béla, valamint azt, hogy: "Drótpofájú kriptarabló", ráadásul elég jó kiejtéssel:) A kellemes estéről jut eszembe, hogy ma estére a lengyel lányok szerveztek egy találkozót a tanárnőnkkel, úgyhogy 7re az Orlojnál kell lennem. A másik, ami eszembe jutott, hogy holnap este magyar buli lesz itt a koli klubjában, amire úgy döntöttünk, hogy nem megyünk. Mulatok otthon is elég magyarral, ráadásul azokkal akikkel én akarok (remélem ez kölcsönös :), itt meg inkább elmegyünk a külföldi barátainkkal valahova máshova.
Az a probléma, hogy sokszor ahogy hazaérek valahonnan, már csak annyi időm van, hogy egyek egy falatot, aztán rohanok tovább, így részben emiatt sem frissítem a naplómat rendszeresebben - ilyenkor, amikor pedig van időm, akkor meg már nem emlékszem, hogy mi törént múlt pénteken például. Szóval egyelőre ennyi, esetleg ha van konkrét kérdésetek (Pl: hogy mit csináltam múlt vasárnap reggel 8 és fél 1 között?) tegyétek fel nyugodtan a megjegyzések rovatban! (Amúgy aludtam.) Szóval mára ennyi! Tsaó!

2009. március 5., csütörtök

Üzenet a zűrből

Jól elszaladtam hétfőn, de már hazaértem. Na visszetérve a prágai Nemzeti Múzeumhoz, aki szereti az ásványokat, fél- és drágaköveket, annak megéri elmenni. Az épület mindenesetre szép kívül-belül. Ezzel együtt egy régi álmunk vált valóra ezzel a múzeum-látogatással, mert tavaly a múzeumok éjszakáján nem voltunk elég tájékozottak és nem tudtuk, hogy meddig tartanak nyitva a múzeumok. Így egy 7-8 fős ösztöndíjasokból álló csoport fél 11-kor nekivágott a prágai éjszakának, gondoltuk, hogy ingyen van úgyis, ma éjszaka múzeumokat látogatunk. 11-re oda is értünk az első helyszínre: a Közlekedési Múzeum előtti 42 méteres sor végére. Nagyjából fél-háromnegyed óra alatt be is jutottunk, nekem tetszett ez a múzeum is - a lányoknak kevésbé:) Ezek után mire innen eljutottunk a Nemzeti Múzeumig, már 1 óra körül lehetett, ott a lányok természetesen előbb megkeresték a wc-t, utána pedig miután a teremőrök szóltak, hogy zárnak, még volt 10 percünk, hogy végigszaladjunk egy akkori ideiglenes kiállításon az evolúcióról. Tehát itt a múzeumi éjszaka csak fél 2-ig tart..Na ezért akart Judit barátom mindenképpen elmenni idén a nemzetibe, mert "Még nem is láttuk!"

Hétfőn egy ingyenes koncertre hívtak az új barátok: két olasz srác, egy osztrák és egy svájci fiú, akinek csehek a szülei. A zene nem volt lényeg, de sajnos túl hangos volt, így beszélgetni csak a számok között tudtunk, majd amikor átmentünk a másik helyiségbe csocsózni. Mondjuk egy dolog azért átjött a zenével kapcsolatban: azt írták a programban, hogy indie rock amit játszanak, én nem tudom pontosan, hgoy ez az indie szó mit takar, de biztos, hogy semmi jót. Van egy konkrét ötletem is, de ha már eddig nem káromkodtam itt a blogon, nem is fogok egy ilyen ... zene miatt. A koncert után beugrottunk egy sörre még a klubba, mert ötünk közül négyen itt lakunk Hvězdán - sajnálatos módon valami idióta sportbuli volt, kb gimnazistáknak, mindenki kosár, hoki, biciklis stb. mezben, mi pedig egyszerűen kabátban, hogy könnyen beilleszkedjünk. Így tényleg csak egy sör lett belőle.
A kedd nem volt túl érdekes: menza, mászás, sör.
Szerdán viszont sikerült felhúzniuk a kollégiumi irodában, mert még vasárnap küldtek egy emailt, miszerint 155,94 korona tartozásom van, amit 5 napon belül be kell fizetnem legkésőbb. A hajnali óra után irány a kollégium, persze az irodában 11-13 óráig tart az ebédidő. Miután ezt az időszakot átvészeltem a szobámban, összegyűjtöttem a befizetést igazoló papírjaimat és megint lementem. Odadtam a kolejenkámat (kolis igazolvány) ami alapján azt mondja a nő, hogy a rendszer szerint nem is lakom ebben a szobában. (Igaz, hogy ő szállásolt el oda, és húzta át a régi szobaszámomat, mert ott már ketten laktak, de mindegy.) Na ezek után még be is kellet fizetnem a díjat, "internet és notebook díj" a bürokratikus megnevzése ennek a rablásnak.
1. Judit barátom ugyanannyi pénz fizetett az elején, mint én, és ő nem kapott emailt
2. A nő beköltözéskor megkérdezte, hogy szükségem van-e internetre, és utána állította ki a számlát - amit ki is fizettem
Na de lassan ezt is megszokom, úgyhogy mászással vezettem le a stresszt, amit a titkárnő okozott.

Egyébként minden rendben, jól vagyok csak éhes, úgyhogy búcsúzom!

2009. március 2., hétfő

Röviden

Szóval már elég régóta nem frissítettem az elektromos naplót, ennek rengeteg oka volt. Az első, hogy nagyjából minden beállt a rendes kerékvágásba, tehát most nem voltak különös kalandok az ösztöndíj, vagy a bérlet-vásárlással kapcsolatban. Végül múlt szerdán is (hasonlóan a mai naphoz) sikerült felkelnem 5:50-kor. Ez tényleg csodával határos, a végén még rendes ember is lehetne belőlem, ha csak ezen múlna a dolog. Igazából tavaly is gyűlöltem ezt az órát, mert a tanárnő erőltetett nevetésekkel töri meg az unalmas affektálását, de idén elhatároztam, hogy mivel csak ennyi időre kaptam meg az ösztöndíjat, igyekszem több órára bejárni, mint tavaly - azaz a kellemetlenekre is. Gondolom, hogy utána a klubban lehettünk, de ennyi idő után már nehezen emlékszem vissza. Csütörtökön szabadnapom volt, biztosan főztünk valami finomat - például 3 kávét. Pénteken egy kedves öreg ismerősömmel találkoztam: Bischofová tanárnővel, akinek az óráit még kedvelem is - pedig kötelező. Azért mondanom sem kell, hogy hogy örültem, amikor megláttam, mert megint sikerült eltévednem abban a kitáblázott labirintusban, amiről már korábban is írtam. Mostantól kezdve viszont, már nem tévedek el soha, mert rájöttem a titok nyitjára, egy lépcsőfordulóban midig balra kanyarodtam, és ott - érdekes módon - nem folytatódnak az irányt jelző nyilak..Mászni persze megint voltam a héten néhányszor, az eheti házi feladatomat is az ottani pultos (ebben az esetben lényegtelen, hogy lány) segítségével oldottam meg. Mosni nem sikerült a hétvégén, ezért sem tegnap, sem pedig ma nem sikerült mászni menni - azért egy hét után még a mászós cuccomat is illene kimosni.. Tegnap folytattuk a kocsma-felderítő expedíciónkat és a tegnapra kiszemelt kis étterem beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. A "Tlustá myš" azaz Kövér egér nevű helyen barna Kozelt és Pilsner-t csapolnak, mindkettőt megkóstoltam egy fokhagymaleves kíséretében.
Sajnos ma is korán kellett kelnem, de megint sikerült a vekker előtt.. A mai nap elég fárasztó, fél 8-tól két másfél órás szeminárium ugyanazzal a tanárnővel. Ezután irány a menza, ahol elköltöttük a nem-túl-jó-de-ehető-és-legalább-olcsó ebédünket, majd mivel ez volt a hónap első hétfője (ilyenkor a múzeumok ingyen látogathatók), elmentünk a cseh Nemzeti Múzeumba. Hát...mit mondjak..nem volt valami nagy élmény. Ásványkiállítás, őskori emlékek, stb. szóval inkább a természettudományi múzeumra hasonlít, bár igaz, hogy most van egy kisebb ideiglenes kiállítás is "Republika" címmel.

Folyt.köv, most rohanok, mert 8ra a belvárosban kéne lennem..