2009. július 14., kedd

Nyári Egyetem

Az első hét már sajnos el is telt és most kivételesen nem azért nem írtam mert lusta voltam, hanem mert kb. naponta 5 percet ülök a gép előtt, amíg az emaileket elolvasom. Így zajlik egy átlagos napom:
7:00 - ébresztő
7:05 - második ébresztő
7:20 - környéke - ...felkelés, zuhany, stb.
8:30 - 12:55 - iskola
13:00 - választunk egy éttermet :), sör, kaja
14:00 - vissza a koliba és valahogy eltöltjük az időt 18:50-ig, amikor fix program, hogy kb. 15-en lemegyünk a tóra úszni (itt eddig nem volt túl meleg, majdnem minden nap esett a múlt héten), utána röplabda
22:00-körül haza, zuhany, este SÖR-kaja
és valamikor haza...

Sok jó arcot ismertem meg, általában a francia srácokkal mászkálunk és egy görög sráccal (Chris from Greece :) a fiús programokra, egyébként pedig a lengyel lánycsapat és Judit barátom is csatlakozik hozzánk. Ja, azt el is felejtettem a múltkor, hogy nem Judikával élek végül, mert a mohamedán szerelme nem örült volna neki...de mindegy. Így viszont egy csodálatos szobatársat kaptam egyenesen Argentínából, Elian-t. Jól megvagyunk, mert amikor hazaérek már alszik (délután és este is), viszont mire felkelek, már nincs is otthon, mert állítólag itt nem tud aludni :))))
Fél5-5 körül felkel és elmegy sétálni. Amikor mégis összefutunk, akkor pedig nem kommunikálunk sokat, mert én spanyolul nem besélek, ő csehül nem tud, angolul pedig általában másra válaszol, mint amit kérdezek:)
Chris (from Greece - így mutatkozott be mindenkinek) egy érdekes déli színfolt a csapatban. Ő sem beszél túl jól angolul, viszont be nem áll a szája. Egész nap beszél, sok hülyeséget is, de szerintem marha vicces figura. Minden napom ugyanúgy telik - de sokkal jobban, mint Prágában idén. A hétvége volt csak a kivétel, mert akkor 14-en bevonatoztunk Prágába, ahol a Prágai ismerősökkel futottunk össze mulatni. Az ekkor már 22 fős csapat nem nagyon fért be sehová úgy, hogy le is tudjon ülni, de azért csak kihúztuk az első vonatig (04:21) Podebrady-ba.
Másnap vacsora közben megismerkedtünk egy fiatal párral, ahol a lány cseh a fiú pedig francia volt. Együtt mentünk tovább, majd végül az ő házukban kötöttünk ki, mert meghívtak minket reggel 4-kor házi slivovicére, úgyhogy megint korán feküdtünk. A röplabda-őrület is úgy kezdődött, hogy - hála Chris-nek :) - megismerkedtünk e gy fiatal cseh párral (a változatosság kedvéért) a tónál, akik ketten játszottak, aztán úszás után láttuk, hogy Christos már velük játszik. Kiderült, hogy a lány színésznő Kladnoban (Prága mellett) és játszott az őfelsége pincére voltam c. filmben (Hrabal regény alapján) a fiú pedig színházi rendező. Vasárnap eltávoztak, de számokat cseréltünk, és az egyik "sport" kocsmában (ez az egy van nyitva éjszaka) pingpong-gal és csocsóval búcsúztattuk őket. Most éppen van egy kis nyugalom (mindenki alszik, vagy a Varázsos évek pórázon c. filmet nézi Michal Viewegh regénye alapján:)
nemrég értem haza az előbb említett íróval folytatott beszélgetésről - ennyit arról, hogy haszontalanul töltöm az időmet, kultúrprogramok nélkül anya! (Ja, és ha megyek Prágába legközlebb, meg vagyok hívva színházba is :)
Mára ennyit kultúráról, egy óra múlva kb. úszás, röplabda, zuhany, stb. addig pedig megpróbálok egyet aludni.

P.s.: Képeket még nem csináltam..

2009. július 6., hétfő

Vége?

Gondoltam, még írok valami okos befejezést a prágai ösztöndíjam utolsó napjairól, de semmi okosat nem tudtam kitalálni. Ehelyett viszont, a kb. egyhónapos otthonlét és vizsgaidőszak után megint a csodálatosan szép cseh pálmafák alól írok. Az útról röviden annyit, hogy a 7:00-kor induló Budapest-Prága orangeways járatot már csak taxival értem el, mert ügyesen kiszámoltuk otthon, hogy ha 7-kor indul a busz, 3/4 6-kor el kell indulnom otthonról, tehát ha 6-kor felkelek, akkor simán elérem, sőt, nehogy még nekem keljen ott várni mert azt utálom. Hát nem kellett. Simán odaértem, becsekkoltam, felszálltam és már indultunk is. Ami még pozitív, hogy egy vonaljegyet is megspóroltam a hazaútra, igaz a taxis 2800Ft-ot kért. Az út hosszú volt és keserves, a buszon nem működött az én fülhallgató aljzatom, hogy halljam is a filmet, amit nézek..de szerencsére Judit barátomat nem érdekelte a Casino Royal - így megnéztem életem első James Bond filmjét, főszerepben a csodásan kidolgozott testű, de a szülei által kevésbé kidolgozott arcú Daniel Craig-gel. Aztán egyszer csak megérkeztünk Prágába. Ott egy sörre összefutottunk a kedves talján barátainkkal, utána pedig még egy egyórás vonatút következett Poděbrady-ba, a nyári egyetemünk helyszínére. Én már voltam itt 2 (vagy már 3?) éve, a tanárok közül ismerek 3-mat, meg a nagynak még véletlenül sem nevezhető városkát. (Ha megkérdezel valamit, hogy merre találod, mindig azt mondják, hogy 5-10 perc gyalog:) Na szép lassan regisztrátunk a koliba, mivel az öreg és lassú portásnéni manuálisan intézi a dolgot, majd lecuccolás, és utána elindultunk várost nézni az új cimborákkal:) 5en mentünk két kocsmába, egy lengyel lány, Judit barát - a magyar lány, egy angol és egy francia fiú és én. Nem voltunk túl sokáig, mert az utazás előtti estén "Julcsinál" voltunk - így az elszámolt indulással is csak alig 2 órát aludtam.
Ma reggel 7kor kelés, mert tesztet írtunk (ami alapján csoportokba sorolnak) és a 4-ből a 3. csoportba sikerült bekerülnöm. Általában 7:30-8:20ig van reggeli, 8ra értünk a Poděbrádi György király kastélyába - azaz a suliba - csakhogy a mai tesztírás miatt már éppen nem kaptunk reggelit. Kiugrottunk a boltba ásványvízért legalább - de persze semmi sem volt nyitva, így elég éhes és szomjas voltam, mire a nap végére eljutottunk az étterembe. Itt az étkezés azért elég jól meg van oldva, mert étkezési utalványt (azaz kajajegyet) kapunk napi 2szer 85 korona értékben, amit majdnem mindenhol elfogadnak. Megérte koplalni, mert a Sült fácánmell szalonnán burgonyás knédlivel és lilakáposztával 61 korona volt, a hozzá illő két korsó Pilsner pedig még 48. Ez után már csak az internetet kellett elintézni, röpke két óra alatt sikerült, mivel igen bőbeszédű és érdeklődő volt a helyi rendszergazda. Most ennyi a történet egyelőre, később talán képeket is készítek, most viszont rohanok, mert megyünk a tóra.

2009. április 19., vasárnap

A böjt utáni felüdülés

Nos. Húsvét vasárnap itt voltak Judit barátom szülei, akik voltak olyan kedvesek, hogy engem is elvittek magukkal kirándulni a Cseh Paradicsomba (Český Ráj). Ez a terület Prágától kb. 1 órányira van kocsival északkeleti irányban, és a szép erdeiről és szikláiról híres. Először Turnov városában álltunk meg sétálni egyet, majd pedig beülni egy helyi kocsmába egy jó sörre. Ezután Jičín felé indultunk (tudjátok, a Jičín melletti erdőben élt Rumcajs, a betyár - aki korábban cipészként dolgozott a városban), de tettünk egy kis kitérőt Valdštein (Wallenstein) várához. Ez csak egy rövid túra volt, kb. 1km, aztán ahogy folytattuk utunkat, megint láttunk egy várat, ahol szintén megálltunk, de ide már nem mentünk be. Ehelyett tettünk egy rövid kirándulást a sziklák között az erdőben, ez sem volt egy hosszú túra, ennek ellenére (vagy éppen ezért) kellemes volt. Végül eljutottunk Jičínbe is, itt már csak a főtéren sétáltunk egyet, aztán irány haza. Képek itt.
Szerdán megint kirándultunk egyet a német határ mellett lévő Pravčická brána-hoz. Ez a "homokkő-híd" a legmagasabb ilyen képződmény európában (21m magas) és České Švýcarsko, azaz a "cseh Svájc" nevű körzetben található. 5-kor keltünk, így fél 11-re már ott is voltunk 2 átszállás után. A sziklához vezető turistaút kb. 2km volt, ezt megjártuk oda-vissza, majd mivel a buszig még volt két óránk, elindultunk gyalog Děčínbe Judittal, ami kb. 20km-re volt. Másfél-két óra alatt legyalogoltunk 10km-et és éppen sikerült elérnünk a buszt. Děčínből elvonatoztunk Ústí nad Labem-be, ahol még vagy egy órát kellett várni a csatlakozásra, mert fél órát késett a vonat. Szép és kevésbé szép fényképetet ITT találtok a kirándulásról.
Szombaton mulatás volt reggelig, aztán vasárnap miután felkeltünk és összeszedtük magunkat (du. 5kor), átmentünk főzni a szomszédos koliba Patríciához (tulajdonképpen Ő az, aki közülünk tud főzni) és egy, a neve elhallgatását kérő lányhoz, akit nevezzünk Anyicskának - mert így hívják :) Még a főzés előtt, voltak különböző terveim, hogy utána hová megyek mászni, de mire végeztünk a rakott krumplival és emésztettünk kicsit, már semmire sem volt időm.
Ma is voltunk kirándulni, de erről később, mert mostanra 23 órája vagyok fent (a vonaton alvást nem számítva) és kezdek punnyadni.

2009. április 11., szombat

Még egy kicsi gond :)


De ezt már kezdem megszokni. Végül válaszolt a drága jó koordinátorunk a neki címzett levelemre, amelyben elnézést kért a késésért, stb. valamint jelezte, hogy minden rendben, mehetünk a pénzért. Mindez szerda éjszaka történt, tehát akkor már nem vágtam neki a városnak. Gondoltam mindegy, majd holnap - amikor pedig olyan időpontban sikerült felkelnem, hogy nem értem be az egyetemi pénztárba a nyitvatartási időben. Így hát pénteken időben felkeltem, hogy el tudjam rendezni ezeket a fontos pénzügyeket, időben oda is értem, de az épület technikai okok miatt zárva volt. Végülis ezen már fel sem húztam magam, mert mint előző este megtudtam, amúgy is Nagypéntek volt, ami már önmagában is gyanakvásra adott okot a pénztári nyitvatartást illetően. Tehát elmentem kirándulni. A kollégiumtól kb 5 buszmegállónyira van egy hely Divoká Šárka (Vad Sári, ha így jobban tetszik), ami egy kb 26 hektáros erdős-sziklás természetvédelmi terület, egy nagyobb park a város szélén. Tavaly voltam már ott egyszer-kétszer, itt a link a tavalyi képekhez - szerintem idén is pont ugyanígy néz ki. No ez most ilyen rövidre sikeredett, mert ha gyakran írok, akkor nem tudok olyan sokat. Illusztrációként katok még egy képet rólam, az idei kirándulásról!

P.S.: Feltettem a képeket a Magyar Buliról is! És Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!

2009. április 8., szerda

Gazdasági válság


A válság végül engem is elért a múlt hét derekán, de előrelátó voltam és vettem még gyorsan két kiló almát meg hat tojást, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. Szerencsére Judit barátomnak pénetken volt a születésnapja, így a magyar-estet akkor tartottuk. Ez azt jelentette, hogy az alma-tükörtojás menümet aznap este sertéspörkölt és galuska (nokedli) váltotta fel, ami igen jól esett a gyomromnak. Az előkészületek elég sokáig tartottak, mivel 10-12 főre számítottunk, tehát vettünk vagy 2,8 kg sertést - de mivel gondoltuk, hogy sok lesz, kb. 40 dekát levágtunk belőle. Ebből sütöttünk ebédre egy-egy szelettel, majd a többit bepácoltuk, hogy legyen másnapra is valami. Az ünnepély nem sikerült annyira jól, mint az előző évben - akkor nagyobb és mulatósabb társaságunk volt - de amíg a sört és a betont (Becherovka-Tonik) elfogyasztottuk, egész jó volt a hangulat. Azután, a születésnapozást folytatandó, lementünk volna a klubba, de szegény olaszok úgy elfáradtak, hogy inkább aludni mentek már egyóra körül - ??? - szóval csak mi négy magyarok jutottunk el odáig. Másnap Patrícia utasításai alapján, juhtúrós sztrapacskát készítettünk, ami piszokjól sikerült! Még hétfőn is tudtam azt vacsorázni, majd visszatértem az egy alma-egy tükörtojás ebédre és vacsorára menümhöz. Hétfőn megpróbáltam felvenni az ösztöndíjamat, de nem voltam rajta a listán. Tehát: sikerült egy hónappal meghosszabbítani az ösztöndíjat, azaz hivatalosan május 9-ig (bár ennél tovább maradunk valamivel), erről kaptunk email-ben értesítést is - de a pénztárig már nem jutott el az információ. Ezek után küldtem egy mailt az itteni koordinátorak, aki eddig még nem válaszolt.. Ennek ellenére ma kínai zöldségkeveréket készítettem két tükörtojással (!) de ennek köszönhetően 200czk tartozásom egyik fáradt olasz barátom felé. (Ezen kívül 130czk Juditnak a magyar est szilárd és folyékony alapanyagaiért.) És hát természetesen ahogy ez lenni szokott, mikor fogy el a toalett papír, a zsebkendő, a fogkrém és a fültisztítópálca egyszerre? Akkor amikor a magnéziás zsákomnak is tönkre megy a zárórendszere és pénzem sincs:) Mindenesetre van még nyolc tojásom, vagy 60 deka almám, és másfél csomag zöldségkeverékem, ami péntekig biztos, hogy kitart. Mindegy, most tanulok spórolni, hogy a következő havi ösztöndíjat jobban be tudjam osztani. Állítólag a remény hal meg utoljára - remélem ez nem így van, mert ezek szerint előbb hunyok el, mint megkapom az ösztöndíjat:) Majd még írok, hogy mik a fejlemények, most megyek tűt és cérnát hajszolni, mert leszakadt az egyk gombom is. Szegény embert...

P.S.: Drága Édesanyám! Ha olvasod a elektromos naplóm sorait, küldj majd légyszi egy csomag kávét is a Matyival!!!

2009. március 31., kedd

Nyereményjáték!!!

Most látom (pedig reggel 7:29 van!), hogy pont egy hete írtam, azóta a következő dolgok történtek: a keddi irodalom előadás és szeminárium után szokás szerint **szni voltam, azaz sportoltam. Piszokjól működik az új **szócipőm. Este azán meglátogattuk a klubot, mivel minden kedden este 20:00-22:00 óráig sör akció van, azaz 25 czk helyett 15 czk-ért lehet hozzájutni a kellemes Staropramen sörhöz. Eddig nyolcra még sohasem sikerült odaérnünk, de azért igyekszünk kihasználni az akció nyújtotta lehetőséget a spórolásra. Az akció eredményeképpen a szerda reggel 7:30-kor kezdődő óránk helyett egy szerda délután 17:30-19:00-ig tartó órára váltottunk, ami még - nem utolsó sorban - érdekesebb is. A csütörtöki napot mindig az étkezésnek és a **szásnak szentelem, úgyhogy amint felébredtem délután, főztem egy finom kínai zacskós levest és elindultam Prága hírhedten veszélyes negyedébe, Žižkovra - lévén, hogy ott található Jaroslav Seifertnek, a híres Nobel-díjas irodalmárnak a szülőháza, amely egyúttal otthont ad a sportklubnak is, ahol gyakran mutatkozom. A hétvégére tervezett magyar-est viszont elhalasztásra került, mivel Judit barátomnak és a másik magyar lánynak is látogatói érkeztek az anyaországból. Emiatt a hétvégi kocsmatúránk eheti állomását is csak a jövő héten tudjuk meglátogatni leghamarabb. Itt tennék egy rövid kitérőt az ösztöndíj-hosszabbítási kérelmünkre, mivel sokminden múlik ennek a sikerén. Nagyjából egy hónappal ezelőtt folyamodtunk a Ceepus központi bizottságának tanácsához, hogy ugyan ajándékozzanak már meg minket még két hónap ittléttel - legalább, hogy az itt felvett tárgyainkat abszolválhassuk. Egészen a múlt hét péntekig nem érkezett válasz. Viszont egészen a múlt hét péntek óta sem. Így a hétvégén írtam egy elektromos levelet a honlapon megjelölt elvtársnőnek, aki szintén nem válaszolt. Eredetileg április 9-ig kaptuk az öszöndíjat, ezért különös izgalommal várjuk a pályázat eredményét. Én személy szerint többek között azért is, mert az utóbbi két hétben szinte csak előcsomagolt bagetten élek - feláldozván gyomromat a tanulás, a sport és a szórakozás oltárán. Kb. 947 czk/9 nap, így áll most a szénám és sajnos már most éhes vagyok. Valamiért megint 6-kor ébredtem, de ez így nagyon nem gazdaságos, mivel ilyenkor akár HÁROMSZOR is ehetek egy nap.. A tegnapi menüm álljon itt példaként: Tonhalas bagett - 7days croissant - 2db virsli nyersen mustárral kenyér nélkül és egy zacskó gumicukor az ízületi porcok védelme érdekében. Ezen kívül kávé, zöld tea és 3 sör.

És most következzék a fent említett nyereményjáték: A **-gal jelölt szavak a szabadiő eltöltésének egy kellemes módját jelölik. Vajon mi lehet az?
Az első helyes megfejtés beküldője között egy kétszemélyes prágai vacsorát sorsolok ki, amelyet velem költhet el.

A nyeremény NEM foglalja magában az utazás és az étkezés költségeit (amelyet optimális esetben a szerencsés nyertes fizet nekem is), a szállás megoldható, ha a szerencsés nyertes egyedül érkezik és hoz magával hálózsákot.


P.S.: És egy kis kultúra zárásképpen - aki nem ismeri Jaroslav Seifertet, az még megismerheti az alábbi linkre kattintva (angol nyelven):

http://nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1984/seifert-bio.html

esetleg a következő linken megteheti magyarul is:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Jaroslav_Seifert

2009. március 23., hétfő

Megint Hétfő..

..tehát kelés 5:50-kor. Ez már sajnos tényleg általánossá vált, hogy nem tudok rendesen aludni előző éjszaka, úgyhogy mivel időben lefeküdtem, még egy órán át nem tudtam elaludni. Ennek következtében két óra alváson, két szemináriumon és négy kávén vagyok túl, de egész fitt vagyok. Ma fizettem be a kollégiumi díjat és kellemes meglepetés ért: nem kellett büntetést fizetnem! (100czk lett volna) Ez azért ilyen nagy öröm, mert minden hó 20-ig be kell fizetni a következő havi díjat - és mint láthatjátok, éppen 3 nappal vagyunk túl 20-án..Múlt hét csütörtökön, amikor indultam a városba, gondoltam, hogy beugrom az irodába befizetni a pénzt. Természetesen - hasonlóan az egyetemi tanulmányi osztályokhoz - többször van zárva, mint nyitva: 9-11-ig és 13:00-15:30-ig. Éppen úgy jött ki a lépés, hogy 11:03 percre értem le, addigra már bezárt, majd felhívtam Judit barátomat, hogy fizesse már be helyettem és ha hazaérek megadom. Judit is a kétórás ebédszünet alatt hagyta el a helyszínt, így nem fizette be - de megnyugtatott, hogy pénteken lesz 20. úgyhogy gondoltam , hogy akkor pénteken. Péntekre megbeszéltük, hogy elmegyünk a menzára és a koli-iroda előtt találkozunk 13:00-kor, mivel akkor nyit...minden hétköznap, kivéve pénteken, mivel akkor a 11-es zárás után már nem nyitnak ki. Már felkészültem a legrosszabbra, mert mindenki mondta, hogy büntetést kell fizetni, de maodaértem 14:35-re kb. és mit látok az ajtón: vmilyen külöleges oknál fogva csak fél 3-ig vannak nyitva. Gyorsan feltéptem az ajtót, először el akart küldeni a nagy kerek hölgy, de végül megfűztem és még a büntetéstől is eltekintett.
Más. Hétvégente eddig kocsmákat derítettünk fel, összesen kettőt. A múlt héten viszont csütörtökön ugrottunk be egy fotball kocsmába, ahol a pultos srác fejétől kicsit megijedtem - olyan igazi törött orrú focidrukker volt - de egész kedvesen szólt hozzánk, ezért egy-egy sör lecsúszott. A hely egyébként egész igényes volt belül, kívülről nem egészen erre számítottunk, de szomjaztunk és wc-re kellett mennünk. Az ott eltöltött kellemes félórában egy focimeccs és egy hokimeccs között hívott fel az olasz barátunk Francesco, hogy egy spontán vacsora készül, megint ők főznek, ha akarunk, csatlakozzunk. Hát nekünk sem kellett kétszer mondania, így a sör után hazaindultunk. Este 8-9 körül értünkát a 3-mas blokkba, 3. emeleti konyha, addigra az olasz ételkülönlegesség - a változatosság kedvéért tészta valamilyen szósszal - már majdnem elkészült. Az estét néhány sör és az étel elfogyasztása után a klubban fejeztük volna be, ha még a benzinkúton nem veszünk egy üveg italt. Szombatra pedig már egy újabb sikerszéria legújabb epizódja következett: a cseh lány Martina főzött egy tipikus cseh ételt (Svíčková na smetaně) - ami nálunk kb. a vadasnak felel meg, vagy legalábbis erre hasonlít leginkább. Ennek az egyszerű ételnek az elkészítése egy nagyobb csapat bevonásával durván 6-10-ig zajlott, majd éjfél körül ismét a klubba látogatott a társaság szívósabb fele, a többiek az előző este hatására nyugovóra tértek. Hajnali háromkor végül mi is hazatértünk.
Ma este csak két sörre ugrottunk le a Hospůdkába, aztán felhoztam a tiszta ruháimat a mosodából ahová egy labirintus vezet - egyszer talán egy videót is készítek az útvonalról, hogy lássátok, hogy nem viccelek. Most könnye(se)n búcsúzok, mert holnap irodalom óráim lesznek. Akkor minden jót, majd legközelebb!