2009. február 24., kedd

Iskolai élmények

Akik ismernek, valószínűleg tudják, hogy ideális esetben nem nagyon szoktam felkelni délelőtt - mondjuk az iskola nem pont ideális eset.. Hát képzeljétek el, hétfőn sikerült felkelnem MAGAMTÓL még az ébresztő előtt. Ilyesmi ritkán történik velem, az utóbbi tíz évben biztos nem fordult elő még csak hasonló sem. Legutóbb írtam, hogy eddig minden alkalommal eltévedtem abban az épületben, ahol lesznek az óráim ebben a félévben. Mindig érik az embert meglepetések, de a gyökereket sűrűbben: végig ki van táblázva ez a terem az épületben - gondolom, mert el van dugva rendesen - szóval nagy nehezen :) megtaláltam. Mentségemre legyen mondva, hogy nem egy ember késett el, mert nem találták meg a termet. A hétfői két óránkat ugyanaz a fiatal nő tartja, akit reggel egyből sikerült ahoj-jal köszöntenem, mert azt hittem, hogy ő is csoporttársunk. Egyébként nem csinált belőle problémát, simán visszaköszönt. Egyelőre még nem derült ki, hogy mennyire lesz nehéz az "E" csoport, mert csak megkérdezte, hogy melyik rész nem megy a nyelvtanból és mivel akarunk foglalkozni, majd elkezdte a következő órát, amit szintén befejezett kb 20 perc után. Délután kivételesen mászni voltam, aztán elugrottunk este egy cross club nevű helyre néhány új csoporttárssal. Kettő felé értünk haza, még benyomtam egy fél hermelínt (camembert) majd nyugovóra tértem.

Ma majdnem addig aludtam ameddig akartam, de 11-kor visszaért a csoporttársam az egyetemről és felébredtem. A reggeli kávé után szántam egy kis időt a tanulásra, gondoltam átnézem a nyelvtant, mert néha olyan furcsa dolgokat mondtam, hogy még nekem is feltűnt:)
Délután elugrottam a mászó-klubba, aztán amikor hazaértem a szobatársam mondta, hogy egyek, mert van knédlije egy kis őz pörkölttel - mivel az apja erdész és vadász. Nem kellett sokáig győzködnie, hogy megkóstoljam, majd még átkísért két lány szobájába akiknek van mikrójuk, hogy megmelegítsük - mert úgy az igazi. Ezen kívül más nem nagyon történt ma, holnap viszont sajnos megint 5:50-kor kelek, bár nem tudom, hogy rendszert tudok-e csinálni az ébresztő előtti kelésből.. Holnap majd kiderül, hogy vagy milyen volt az első "cseh beszélt nyelv" órám, vagy az, hogy meddig aludtam:)

2009. február 22., vasárnap

Életjel

Most megint öszefoglalom röviden az elmúlt napok eseményeit (bár eddig azért nem írtam, mert sok érdekes nem történt):

Múlt csütörtökön megírtuk a tesztet, ez alapján Judit a "D" én pedig az "E" (a legjobb:) csoportba kerültem. Holnap majd kiderül reggel fél hétkor, hogy ez mit is takar, tavaly a D-be jártam és úgy éreztem, hogy az pont a nekem megfelelő szint, úgyhogy azért rettegek az E-től... A teszt persze ugyanaz volt, mint tavaly - ennek megfelelően sikerült is kb pont ugyanazokat a hibákat elkövetnem és ugyanazokat a szavakat nem ismernem mint tavaly. Idén viszont már kissé rutinosabb voltam, tavalyhoz képest sokkal gyorsabban töltöttem ki a teszt első, könnyű felét és így jutott idő gondolkodni a nehéz feladatokon. Szóval 1-2 héten belül eldől, hogy mennyire bírom a strapát az E-ben, lehet, hogy csoporttársak leszünk Judittal:)
A teszt után végre vettem mászó-bérletet és egyből sikerült fél év kihagyás után egy kb 1-1,5 órás kibrándító mászás. Aztán eszembe jutott, hogy az is lehetett az oka, hogy egész nap csak egy péksüteményt ettem, így másnap már felkészültebben mentem.
Pénteken bármeddig aludtam, aztán főztem egy finom zacskós japán sült tésztát, majd elmentem mászni. Na ez az edzés már jobban sikerült. A probléma csak az volt, hogy ez a terem - a többihez hasonlóan - egy kocsma részből és egy mászóteremből áll, a fűtést viszont csak a kocsma vendégei élvezhetik. Magyarul szétfagytam. Érdekes ez a cseh légkondi megoldás: tavaly már melegebb időben találtam ezt a klubot, akkor meg dögmeleg volt bent - azt azért meg kell említenem, hogy a söröző részen mindig tökéletes a klíma! Mászás után hazatértem és a Hvězda klubban fejeztük be az estét.

Szombaton már akármeddig aludtam, elszaladtunk a boltba egy pár hozzávalóért, majd főztünk egy csodálatos knorr lasagne-t (majd teszek fel képet, mert én sem gondoltam, hogy ilyen szépet is tudunk). Délután pihengettünk, közben Judit Prágai kocsmakalauz c. könyvét tanulmányoztam, mert elhatároztuk, hogy megpróbálunk majd minél több különböző helyet felkeresni, ne mindig csak itt punnyadjunk a koli környékén. Levillamosoztunk a Malá strana-ra
(Kisoldal), és a Károly hídon át közelítettük meg a célpontot. Azért a Károly hídon át, mert felújították és azt hallottam, hogy valamit csúnyán benéztek.. Nem tudtuk, hogy konkrétan mit, de az új kövek, amik bekerültek eléggé elütnek az eredetitől, ez eleve csúnya. A másik, hogy a híd teljes hosszában középen van egy kb 30cm-es szintkülönbség. Ugyan láttunk még állványt a hídon, tehát lehet, hogy nem ez lesz a végleges állapot.
Elsétáltunk tehát Novák úrhoz (U Nováka) és ahogy írta a kalauz, tényleg egész kellemes hely volt. 12° Gambrinust és 10° barna Kozelt csapolnak, mindkettő nagyon finom volt, fél 12 felé viszont elindultunk vissza a Hvězda klubba. Útba ejtettük a Vencel teret, mert nagyon jó sült kolbászt árulnak, meg is feleztünk egyet Judittal. A klubban találkoztunk Katával és Dórival, akik azt mondták, hogy azért nem írtak, mert gondolták, hogy ott leszünk.. Majdnem nem voltunk ott..de aztán mégis odaértünk.
Hát ma csak rakott padlizsán-szerűséget főztünk, erről nem készült fénykép, mert ronda lett, de azért finom. Ma még talán egy sörre elugrunk egy közeli kocsmába, de korán le kell feküdnöm, mert sajnos fél nyolckor kezdődik az órám a belvárosban, ráadásul egy olyan teremben, ahová egyedül még nem sikerült odatalálnom.

Egy-két új képet raktam fel, nézegessétek!

2009. február 18., szerda

Evangélium /=örömhír/

Mit is írhatnék? Gondolom a cím mindent elárul..és tényleg, ma hozzájutottunk a minket jogosan megillető ösztöndíjhoz.
Tegnap kedvesen megkértem a szobatársamat Milan-t, hogy ha van kicsi sötétítő függönyünk, akkor tegyük fel, mert a szemembe világít a folyosói lámpa. Ennek az volt az eredménye, hogy amikor véletlen éjfél körül lefeküdtem, negyed négykor felébredtem és azt hittem, hogy reggel van. Na ezen segített a függöny, meg egy-két sör este, így ma csak késő délelőtt tértem magamhoz. Dél körül főztünk Judit barátommal, aztán irány az egyetemi pénztár. Ott, amíg vártunk, összefutottunk öcsém kubai haverjával Ariellel - akivel Mongóliában ismerkedett meg, majd kiderült, hogy egy épületben lakunk a koliban. Megbeszéltük, hogy egyik este összefutunk egy sörre, aztán beléptem a boldogság kapuján (konkrétan a gazdasági osztály pénztárának ajtaján). Volt is nagy öröm, gondoltam ha már ilyen gazdag vagyok, veszek egy golyót a szemöldök-piercingembe - mivel azt sikerült elhagynom a búcsúbulimon. Mivel golyót külön nem adtak, vettem egy teli karikát. Mondta az eladólány, hogy nem lesz könnyű berakni szemöldökbe..nem, mintha nem hittem volna nek, de ügyesnek képzeltem magam. Most egy óra szenvedés után a golyó nélkülit tettem vissza:) Most lépek, mert át kell néznem ezt-azt a holnapi tesztre, mert az alapján sorolnak minket csoportokba.

Frissítés:
Meguntam a tanulást és bekerült az új karikám:)

+
megkaptam az ösztöndíjat
végül a szememben van az új karikám

-
most, hogy megkaptam az öd-t, be kell fizetnem a maradék koli-díjat
vissza kell adnom Judit pénzét is
holnap szintfelmérő teszt

2009. február 17., kedd

Az első megpróbáltatások

Na, amint látjátok, mától van netem (igaz, ez csak a koli wifi hálója, ami elég lassú és csak végszükség esetére van - de legalább van valami!)
Az eddigi történések:

Szombaton (02.14.)az út magyarországi szakaszán még ébren voltam, majd miután kévéztunk egyet Mosonmagyaróváron, elszenderültem. A következő pillanatban már Csehországban voltunk (teleport kávé:)
A beköltözés nagyjából simán ment, azt leszámítva, hogy a szobámban mások laktak, így egyből kaptam újat. Egy cseh joghallgató srác a szobatársam, jófejnek tűnik így első blikkre. Az új hely okozta stresszt egyből a "Hospůdka na Hvězdě" sörözőben vezettük le. Néhány sör után gondoltuk, hogy pihenésképp megkeressük Katát (aki felettünk "jár" az egyetemre, de főleg a prágai koliban él). Bekopogtunk, erre egy szőke lány örvendezett nekünk (aki nem Kata volt, hanem Dóri) és úgy megörültünk egymásnak, hogy megint lementünk a Hospůdkába. Idővel olyan boldogok lettünk, hogy hazamentünk enni, utána pedig Hvězda Klub-ba néztünk le egy kicsit nosztalgiázni - egészen addig, amíg fél négykor meg nem jelent a kivetítőn a Konec felirat. Négy körül estünk haza a kocsmából, erre a szobatársam felriadt és elővette a naptárát, majd felolvasta a következő mondatot: "Szia! Hogy vagy?"
Gondolhatjátok, hogy voltam, mindenesetre ilyen vidáman ért véget az első esténk.

Vasárnap (02.15.)

Egész kipihenten ébredtem, leugrottunk - ki sem találnátok hova.. - a Hospůdkába ebédelni egy jó juhtúrós sztrapacskát, hozzá pedig egy-két sört. (Legalábbis én azt ittam, túlélőtársam Judit előző este kivételesen jól bírta a tempót, csak két sörrel ivott nálam kevesebbet) Reggeli rosszulléte után csak Kofolát™ fogyasztott aznap szívesen, egészen addig, amíg Dóri nem mondta neki, hogy őt Jägeres kólára emlékezteti:) Sok érdekes nem történt velünk vasárnap, kivéve azt, hogy hosszú idő óta először éjfél körül lefeküdtem.

Hétfő (02.16.)

A szobatársam vekkerére ébredtem fél hétkor.. neki még van egy vizsgája és felkelt tanulni. Fél tíz körül bementünk a kollégium irodájába kifizetni a szállást - itt kezdődtek a gond(n)ok. Úgy számolgattam otthon, hogy ha váltok 55 000 Ft-ot, az elég lesz a kollégiumi kaucióra (1800Czk), egy hónap kollégiumi díjra (2488 Czk) és egy havibérletre (550 Czk). Hát, ez így szép és jó lett volna, csakhogy a kedvezményesen váltott pénzemért (Köszi Dia!) 5200Czk ütötte a markomat. Ez ha jól átszámoljátok, fajn - de nem számoltam a februári kolidíj maradékával (1124 Czk) tehát összesen 5411 koronát kellett volna kigazdálkodnom az én 5200 mínusz (előző napi sörök és étel) összegéből.
Eredmény: 5000 koronát fizettem be, így kb 43 koronával a zsebemben lógtam a villamoson, hogy bejussak az irodáig, ahol felveszem az ösztöndíjat ezután veszek bérletet, kifizetem a maradék kollégiumi díjat - amit mellesleg e hét végéig le kell perkálnom, mert utána büntetést is kell fizetnem.
Judit barátom emlékezett a címre, ami az email-ben volt, megnéztük a térképen, és boldogan sétáltunk fél órát a szakadó hóban a pénzünkért - egy könyvesboltig:)
Akkor drága nezetközi hívás Magyarországra, hogy aki tavaly ezzela z ösztöndíjjal volt Prágáan, mégis hol kapta meg az ösztöndíját?
Persze, hogy az egyetemen, ahonnan elindultunk. Vissza az egyetemre, nemzetközi osztály, hogy bejelentkezzünk, természetesen hétfőn zárva.
Mivel pénzem nem volt már, csak 10000 forintom (amit öcsém buszjegyére szántam) kerestem egy váltót, ahol majdnem normális összeget fizettek (10400 Huf - 904 Czk) legalábbis a belvároshoz képest. Ebből megvettem a havibérletet (bocs Matyi!) és ettünk egy vadast (Svíčková na smetaně) az U Kozla nevű külvárosi sörözőben. Utána haza, főzés, kis Hospůdka és már megint korai fekvés, fél egy körül.

És végül elérkezett a mai nap: Kedd (02.17.)

Felébredés, fürdés, hajmosás, irány az egyetem! Nemzetközi osztály, ahonnan elküldtek minket egy másik helyre, ahol a CEEPUS ösztöndíjat intézik. A hárommal odébb található ajtóhoz el is jutozzunk röpke 7 és fél perc alatt az épület megkerülésével:) Ott végre kaptunk indexet, matricát a diákra, jótanácsokat, stb. "Van-e kérdésünk?" csak azt szerettem volna megtudni, hogy hol és hogyan jutunk a pénzünkhöz. A hölgy azt mondta, hogy jelentkeznünk kell annál a tanárnál, akitől a fogadó-nyilatkozatot kaptuk. Felmentünk a negyedikre, megkérdeztük az Irodalom tanszéken, hogy hol találjuk ezt a bizonyos tanárt.
Hát miért is ismerték volna? Menjünk le a tanulmányi osztályra (1. emelet), majd ott megmondják, hogy melyik tanszékhez tartozik. Onnan felküldtek a másodikra, hogy éppen a felettük lévő irodában lesz. Igen, egy azonos vezetéknevű tanár a filozófia tanszéken... Na jó, akkor majd felkeressük email-ben, menjünk diákot csináltatni, ott úgyis lehet netezni. (A kollégiumban csak regisztrált diákigazolvány-számmal lehet, az egyetemi gépekhez ott ad jelszót a rendszergazda, ha van diákod - csak a diák központban lehet ingyen netezni jelszó nélkül)
A diákot megcsináltattuk Judittal (kombinált ISIC-ost szerettünk volna, mert tavaly lehetett - idén valamiért nem, de később elintézhetjük, ha akarjuk - vajon ezek után szeretnénk ezzel szórakozni?) a net nem működött persze technikai okok miatt a diák központban, csak fél kettőtől. Gondoltuk jobb, ha háromig visszaérünk a koliba, mert a diákunk regisztrálása után lesz netünk ott is. Vissza koliba, iroda, regisztráció, MIÉRT NINCS NET??? Röpke 3/4 óra után bejött ez az iszonyat lassú, de legalább mindig megszakadó vész-wifi.
A mai nap eredménye:

+
regisztráció
index
diákigazolvány
diákig. regisztráció

-
még nem jutottunk a pénzünkhöz
nem derült ki, melyik tanszéken keressük az öd-t intéző tanárt
egyelőre nem működik a rendes net, amihez a diákot regisztráltuk
ha nem kapom meg a pénzt a hét végéig, még büntetést is fizethetek a koliban

Összességében optimista vagyok:), kaptam kölcsön egy pár koronát Judittól, így ettem egy sajtostáskát, végül pegig ebédre elfeleztünk egy Házias ízek - Zöldborsó főzeléket virslifalatokkal.
Mászni még nem jutottam el, de már izomlázam van a mászkálástól..

Folyt. köv.
b