2009. április 19., vasárnap

A böjt utáni felüdülés

Nos. Húsvét vasárnap itt voltak Judit barátom szülei, akik voltak olyan kedvesek, hogy engem is elvittek magukkal kirándulni a Cseh Paradicsomba (Český Ráj). Ez a terület Prágától kb. 1 órányira van kocsival északkeleti irányban, és a szép erdeiről és szikláiról híres. Először Turnov városában álltunk meg sétálni egyet, majd pedig beülni egy helyi kocsmába egy jó sörre. Ezután Jičín felé indultunk (tudjátok, a Jičín melletti erdőben élt Rumcajs, a betyár - aki korábban cipészként dolgozott a városban), de tettünk egy kis kitérőt Valdštein (Wallenstein) várához. Ez csak egy rövid túra volt, kb. 1km, aztán ahogy folytattuk utunkat, megint láttunk egy várat, ahol szintén megálltunk, de ide már nem mentünk be. Ehelyett tettünk egy rövid kirándulást a sziklák között az erdőben, ez sem volt egy hosszú túra, ennek ellenére (vagy éppen ezért) kellemes volt. Végül eljutottunk Jičínbe is, itt már csak a főtéren sétáltunk egyet, aztán irány haza. Képek itt.
Szerdán megint kirándultunk egyet a német határ mellett lévő Pravčická brána-hoz. Ez a "homokkő-híd" a legmagasabb ilyen képződmény európában (21m magas) és České Švýcarsko, azaz a "cseh Svájc" nevű körzetben található. 5-kor keltünk, így fél 11-re már ott is voltunk 2 átszállás után. A sziklához vezető turistaút kb. 2km volt, ezt megjártuk oda-vissza, majd mivel a buszig még volt két óránk, elindultunk gyalog Děčínbe Judittal, ami kb. 20km-re volt. Másfél-két óra alatt legyalogoltunk 10km-et és éppen sikerült elérnünk a buszt. Děčínből elvonatoztunk Ústí nad Labem-be, ahol még vagy egy órát kellett várni a csatlakozásra, mert fél órát késett a vonat. Szép és kevésbé szép fényképetet ITT találtok a kirándulásról.
Szombaton mulatás volt reggelig, aztán vasárnap miután felkeltünk és összeszedtük magunkat (du. 5kor), átmentünk főzni a szomszédos koliba Patríciához (tulajdonképpen Ő az, aki közülünk tud főzni) és egy, a neve elhallgatását kérő lányhoz, akit nevezzünk Anyicskának - mert így hívják :) Még a főzés előtt, voltak különböző terveim, hogy utána hová megyek mászni, de mire végeztünk a rakott krumplival és emésztettünk kicsit, már semmire sem volt időm.
Ma is voltunk kirándulni, de erről később, mert mostanra 23 órája vagyok fent (a vonaton alvást nem számítva) és kezdek punnyadni.

2009. április 11., szombat

Még egy kicsi gond :)


De ezt már kezdem megszokni. Végül válaszolt a drága jó koordinátorunk a neki címzett levelemre, amelyben elnézést kért a késésért, stb. valamint jelezte, hogy minden rendben, mehetünk a pénzért. Mindez szerda éjszaka történt, tehát akkor már nem vágtam neki a városnak. Gondoltam mindegy, majd holnap - amikor pedig olyan időpontban sikerült felkelnem, hogy nem értem be az egyetemi pénztárba a nyitvatartási időben. Így hát pénteken időben felkeltem, hogy el tudjam rendezni ezeket a fontos pénzügyeket, időben oda is értem, de az épület technikai okok miatt zárva volt. Végülis ezen már fel sem húztam magam, mert mint előző este megtudtam, amúgy is Nagypéntek volt, ami már önmagában is gyanakvásra adott okot a pénztári nyitvatartást illetően. Tehát elmentem kirándulni. A kollégiumtól kb 5 buszmegállónyira van egy hely Divoká Šárka (Vad Sári, ha így jobban tetszik), ami egy kb 26 hektáros erdős-sziklás természetvédelmi terület, egy nagyobb park a város szélén. Tavaly voltam már ott egyszer-kétszer, itt a link a tavalyi képekhez - szerintem idén is pont ugyanígy néz ki. No ez most ilyen rövidre sikeredett, mert ha gyakran írok, akkor nem tudok olyan sokat. Illusztrációként katok még egy képet rólam, az idei kirándulásról!

P.S.: Feltettem a képeket a Magyar Buliról is! És Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!

2009. április 8., szerda

Gazdasági válság


A válság végül engem is elért a múlt hét derekán, de előrelátó voltam és vettem még gyorsan két kiló almát meg hat tojást, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. Szerencsére Judit barátomnak pénetken volt a születésnapja, így a magyar-estet akkor tartottuk. Ez azt jelentette, hogy az alma-tükörtojás menümet aznap este sertéspörkölt és galuska (nokedli) váltotta fel, ami igen jól esett a gyomromnak. Az előkészületek elég sokáig tartottak, mivel 10-12 főre számítottunk, tehát vettünk vagy 2,8 kg sertést - de mivel gondoltuk, hogy sok lesz, kb. 40 dekát levágtunk belőle. Ebből sütöttünk ebédre egy-egy szelettel, majd a többit bepácoltuk, hogy legyen másnapra is valami. Az ünnepély nem sikerült annyira jól, mint az előző évben - akkor nagyobb és mulatósabb társaságunk volt - de amíg a sört és a betont (Becherovka-Tonik) elfogyasztottuk, egész jó volt a hangulat. Azután, a születésnapozást folytatandó, lementünk volna a klubba, de szegény olaszok úgy elfáradtak, hogy inkább aludni mentek már egyóra körül - ??? - szóval csak mi négy magyarok jutottunk el odáig. Másnap Patrícia utasításai alapján, juhtúrós sztrapacskát készítettünk, ami piszokjól sikerült! Még hétfőn is tudtam azt vacsorázni, majd visszatértem az egy alma-egy tükörtojás ebédre és vacsorára menümhöz. Hétfőn megpróbáltam felvenni az ösztöndíjamat, de nem voltam rajta a listán. Tehát: sikerült egy hónappal meghosszabbítani az ösztöndíjat, azaz hivatalosan május 9-ig (bár ennél tovább maradunk valamivel), erről kaptunk email-ben értesítést is - de a pénztárig már nem jutott el az információ. Ezek után küldtem egy mailt az itteni koordinátorak, aki eddig még nem válaszolt.. Ennek ellenére ma kínai zöldségkeveréket készítettem két tükörtojással (!) de ennek köszönhetően 200czk tartozásom egyik fáradt olasz barátom felé. (Ezen kívül 130czk Juditnak a magyar est szilárd és folyékony alapanyagaiért.) És hát természetesen ahogy ez lenni szokott, mikor fogy el a toalett papír, a zsebkendő, a fogkrém és a fültisztítópálca egyszerre? Akkor amikor a magnéziás zsákomnak is tönkre megy a zárórendszere és pénzem sincs:) Mindenesetre van még nyolc tojásom, vagy 60 deka almám, és másfél csomag zöldségkeverékem, ami péntekig biztos, hogy kitart. Mindegy, most tanulok spórolni, hogy a következő havi ösztöndíjat jobban be tudjam osztani. Állítólag a remény hal meg utoljára - remélem ez nem így van, mert ezek szerint előbb hunyok el, mint megkapom az ösztöndíjat:) Majd még írok, hogy mik a fejlemények, most megyek tűt és cérnát hajszolni, mert leszakadt az egyk gombom is. Szegény embert...

P.S.: Drága Édesanyám! Ha olvasod a elektromos naplóm sorait, küldj majd légyszi egy csomag kávét is a Matyival!!!